A halál.
Hmm, nem valami kellemes dolog igaz?
Egy történetben szinte mindig bele lehet szőni egy halál eseményét. Persze az egész folyamatot valahogy le is kell írni, de az egy más téma, én nem írni tanítok, csak leírom a véleményem. (valamilyen szinten)
Tehát a halál.
Már a szó hallatára is megborzong az ember, a hideg futkos végig a hátán. Na de, akkor mire is jó ez nekünk?
Hát tulajdonképpen nem is olyan bonyolult ez a téma, de csak akkor tudjuk, hogy mikor helytálló (igazán) ez az esemény, ha ismerjük a szereplőinket is.
Persze, megölhetünk, egy jött-ment emberkét is, de annak nincs is akkora sokkhatása.
Egy történetben tulajdonképpen bárkit megölhetünk, mert mi írjuk, már ez eléggé logikus. Mielőtt még komolyabban belemennénk a témába, kezdjük csak a súlyos balesetekkel. Ebbe most nem megyünk bele nagyon, csak tisztázni szeretnék valamit. Ha a főszereplőnek kell átélnie egy életveszélyes eseményt, akkor vigyáznunk kell a körülményekre is.
Hogy miért mondom ezt?
Nos, mivel a főszereplőről, jobban mondva, a legfőbb szereplőről beszélünk, így először azt kell megvizsgálnunk, hogy hol is vagyunk a történetben. Ugyanis az olvasónak nem lesz annyira érdekes és izgalomban teli az olvasás, ha lehet érezni, hogy még csak a történet elején/közepén vagyunk. Ilyenkor nem kelt akkora hatást. Na de erről csak ennyit.
Vizsgáljuk meg jobban a halált!
Mikor kell beleraknunk a történetünkbe egy eseményt?
Ez igazából teljesen az adott sztoritól függ. Ebben sajnos így nem tudok segíteni.
És kit kell "megölnünk?"
A kérdés maga nem is olyan nehéz, bárki meghalhat, bárhol, bármiért. Ha a legfőbb szereplőről van szó, akkor ő teljesen, csak a történet végén halhat meg, hisz róla szól a történet.
De mi van a köz-, illetve a többi főszereplővel?
Igen, ők azok az emberek, akik beleférkőznek a szívünkbe, ámde haláluk után, nem érzünk különlegesebb hiányt. Persze, nekik is volt karakterfejlődésük, a fejünkben kialakult róluk egy kép, de miután távoztak az élők sorából egy-két résszel később, csak a hiper-szuper-mega rajongóik sírják őket vissza. Valóban, a szörnyű események után vesszük csak észre, hogy különösebb jelentőségük nincsen, nem is volt, és nem is lesz. Nos, így dönthetjük el, hogy ki haljon meg.
Akkor most foglaljuk össze:
- Csak a legfőbb szereplőnél fontos, hogy mikor hal meg
- Ez lehetőleg a történet lezárása legyen, vagy valahol a vége felé helyezd el
- Azokat a szereplőket öld meg, akiknek úgymond nem is volt különösebb jelentőségük
- Nem valami jó, egy jött-ment emberkét megölni, nincs akkora hatása
- Csak akkor kezdjünk bele egy halálesemény megírásának, ha teljesen készen állunk rá
- És legvégül: A történet dönti el, hogy hány embernek kell meghalnia (nehogy már sorozatgyilkosok legyünk egy méhecskékről szóló virágillatú történetben. Habár...)
Nos ennyi volt a halál, örömmel mondhatom: kivégeztük!
Ui: Szóvicc hahaha!
